Erős szó, sőt fontosnak tűnik. Az elkötelezettség általában azért fontos, hogy elérjünk egy célt. Ha jól gondolom az elkötelezettséghez szükség van kitartásra is. Hiszen a célok elérése felé törvényszerűen nehézségekkel találkozunk, amiket le kell győzni. A győzelemhez erőre van szükség, ami például az elkötelezettségből ered. Ezen logikai összeépítésben az ellentét az öröm lehet. Az örömhöz nem kell elkötelezettség, nincs célja és nem is győz le semmit és senkit. Az öröm önmagáért van.
Amikor elérünk egy célt, amikor az elkötelezettségünk kifizetődik, érezhetünk örömet, de ezt az örömet én feltételes örömként értelmezem. Akkor örülök, ha eljutok valahová? Azaz akkor fogok majd örülni, amikor majd lesz valami? Van olyan mondás is, hogy egy vággyal kapcsolatban két probléma merülhet fel: az, ha nem teljesül és az, ha teljesül. Boldog vagyok, mert teljesült egy álom. Nekem nagyon furcsa a boldog és a mert szó egy mondatban. Majdnem annyira, mint a boldog akarok lenni, szerelmes akarok lenni mondatok. Elkötelezett vagyok, hogy szerelmes legyek. Majd.
Ha elkötelezett vagyok (már az agyam elkötelezett), akkor úgy gondolom, hogy az elkötelezettség tárgyára koncentrálok, fókuszálok. Ha fókuszálok, akkor nem biztos, hogy észreveszek más dolgokat, amik közben történnek. Ha elég elkötelezett vagyok a bölcsek kövének a megtalálásában, nem biztos, hogy fogok örülni, egy bazinagy gyémántnak, egy szép nő mosolyának, nem lesz fontos, hogy séta közben kihúztam a vízből egy fuldokló gyereket. Ha elég elkötelezett vagyok a fókuszon kívüli dolgok elszürkülnek. Ha elkötelezett vagyok, hogy megmentsem a párkapcsolatomat, nem fogok elmenni sörözni a barátommal, akinek jól esne. Ha elkötelezett vagyok, hogy engem léptessenek elő a munkahelyemen, nem fogok kivenni egy szabadnapot, hogy elmehessek mikulást játszani beteg és ismeretlen gyerekeknek. És ha elkötelezett vagyok, akkor a célom ellenzői, vélt vagy valós gátlói (pl. „túlhajszolod magad szívem”) könnyen ellenségekké válhatnak. Vagy lehet kicsit elkötelezettnek lenni, vagy éppen túlelkötelezettnek lenni? Ha kicsit fókuszálok valamire, akkor nem fog elhalványulni minden körülötte?
Szerintem az elkötelezettség kevesebbet ad, mint amennyit elvesz. Amit ad, az elégedettség. Ha elkötelezett vagyok, hogy ne legyen bűnözés a világon, amikor elérem, büszke leszek, hogy elértem. Boldog vagyok, mert nincs bűnözés? Nem gondolom, hogy lehet valaki boldog valaminek a hiánya miatt.
Mondják, hogy az utazás érdekesebb, mint a megérkezés, az úticél. Szerintem utazni lehet konkrét úti cél nélkül is. Saját példa. Gyerekkorom óta elkötelezett voltam, hogy teljesítsem az országon áthaladó kék gyalogtúra útvonalat. Megtettem végül és elégedett voltam. Hetekig dicsekedtem azzal, hogy eldöntöttem, kitartottam és megcsináltam. Miután a hetek elteltek elkezdett az zavarni, hogy miért kellett végigrohannom az országon minél gyorsabban. A teljesítés már nem tűnik fontosnak, viszont egy csomó pillanat megmaradt, amikor nem a végével foglalkoztam, csak élveztem ami akkor éppen történt. Történt úgy, hogy nem én terveztem el, nem én kezdeményeztem, sőt teljesen ismeretlen is volt az a helyzet. Szerintem elkötelezetten nehéz megengedni megtörténni olyan dolgokat, amik nem a cél irányába mutatnak, feleslegesek. Amikor épp elkötelezett voltam, nem is értékeltem azokat, amiket utólag.
Ha elkötelezett vagyok és minden célomat teljesítem, akkor jó eséllyel kompromisszumokat kötök. Lemondok dolgokról. És csak olyan célokat tudok kitűzni, amiket ismerek. Nem tudom célként kitűzni a favellák felszámolását, ha nem láttam még a szót sem hallottam. Semmi olyannal kapcsolatban nem tudok célt kitűzni, amiről lemondtam. Az én célom a legjobb cél? Vagy mindegy a cél minősége, csak az fontos, hogy elérjem. Reális legyen. Lehet egy kudarcban értéket találni, ha a cél érdekében elkötelezett voltam? Ha igen, az mit jelent az elkötelezettségemre nézve, semmit?
Talán az a bajom az elkötelezettséggel, hogy nekem egy másodlagos, köztes dolognak tűnik. Elkötelezett vagyok, hogy három hónapon belül legyen valaki mellettem, ezért mindent megteszek. De mi lesz más, ha lesz valaki mellettem három hónap múlva? Nem leszek egyedül. És az miért lesz jó, ha nem leszek egyedül? Nem fogom értéktelennek érezni magam. És ha a következő x hétben arra gyúrok rá, hogy legyen valakim, adok esélyt annak, hogy olyan egyéb történjen velem ezalatt, amitől értékesebbnek érzem magam (sikerélmény), egyáltalán észreveszem? És ha találok valakit attól értékesnek fogom érezni magam? Kétévente új, nagyobb kocsit venni is elkötelezettség. Az elkötelezettség nekem izzadtságszagú.
Többször találkoztam már olyan helyzettel, ahol valahogyan összeszedett célok közül –amik megalkotásában lehetett valamilyen részem- kellett választani olyat, amiért tenni is hajlandó vagyok. Ez a célkitűzésnél azért szimpatikusabb, mert akár azt is megengedi, hogy nem születik meg az eredmény, ha csökken az a valami, ami miatt hajlandó voltam tenni érte, akkor akár az is előfordulhat, hogy keresek másik célt, mielőtt elértem volna. Ilyenkor még sosem kérdezték azt, hogy melyik célért lennék hajlandó az életemet adni. Ez jelenti azt is, ha jobban belegondolok, hogy a felelősségvállalás sem annyira jó nekem, mint akár a felelősség viselése. A felelősségvállalás az, hogy vállalom, hogy ha valami történik, akkor majd valamit csinálok. A felelősség viselés az, ha valami éppen történik, akkor annak a megoldásában tevőleg csinálok valamit. Ami viszont talán inkább részvétel, mint bármi, ami felelősség, mert nem a szerepem a fontos, hanem a tevőlegesség következménye.
Talán az elkötelezettség unalmas is. Ha hosszútávon elkötelezett vagyok, akkor jó eséllyel lesznek dolgok, amiket mindig ugyanúgy csinálok. Például ha udvarias akarom lenni, mindig azt mondom mindenkinek, hogy jól néz ki, finomat főzött, ezért teljesen értéktelen lesz a dicséretem. Elkötelezett-lekötelezett. El van kötelezve. Már nyelvileg sem valami természetes dolog. Mégsem hallottam nagyon bárkit is az elkötelezettségről negatívan szólni, maximum a túlzott elkötelezettségről.
Hogy mit akartam ezzel mondani? Talán valamit arról, hogy csak olyat érdemes tenni, ami bővíti a lehetőségeink számát és elkötelezettek vagyunk, az inkább csökkenti a lehetőségeket. Mind az azonos cél másként való teljesülésének, mind az egyéb, a cél elérésével elérhetőhöz hasonló érzést kiváltó egyéb dolgok megtörténtének, észrevételének lehetőségét. Most úgy gondolom, hogy megkeresem magamban azokat a dolgokat, amik iránt elkötelezett vagyok és megpróbálok megszabadulni tőlük. Amíg egyéb jó ötletem nem lesz.
