Lehet ezt a szót érzelem nélkül kimondani? A legsemlegesebb formája az lehet, amikor azt mondjuk: csak kíváncsiságból kérdeztem. Szerintem nem lehet kíváncsiságból kérdezni azt, hogy miért?  Ha valaki röviden megemlít valamit és érteni szeretném bővebben, amit mondott inkább azt kérdezem, kifejtenéd egy kicsit bővebben?

A miért szóról leginkább a fájdalommal kimondott kép jut eszembe. Mondjuk a zuhogó esőben ég felé fordított fejjel elüvöltött szóként. Ja igen, nem hogy ’miért’, hanem ’miéééééééééééért!!!’ vagy 'por queeeeeeeee!!!', de igazán viccesen angolul néz ki: 'whyyyyyyyyyyyy!!!'. A fájdalmas 'miért' igazából szerintem nem kérdés, hanem kijelentés, ami azt tartalmazza, hogy nekem rossz. De persze ilyet nem mondunk, hogy nekem fáj valami, mert minek. Még a végén elmúlna és valljuk be, legalábbis én bevallom, hogy alapvetően jó a bánatban dagonyázni egy kicsit.

Van még a biztonsági 'miért'. Amit persze nem biztonságinak hívok. Tini koromban volt az, hogy mindent ki akartam tapétázni ezzel a szóval és úgy éreztem, hogy ezzel elértem az élet célját. Már azzal, hogy megkeresem (és bizonnyal megtalálom) a világ összes miértjét. Ha eldöntöm, akkor mindent meg fogok érteni és akkor hihetetlenül egyszerű lesz az élet. Hiszen egyszerű az, csak meg kell érteni, csak az univerzális törvények mechanizmusait kell kiismeri, utána már előre meg tudom minden helyzetben, hogy mi lesz. Érdekes, hogy a leglázadóbb időszakom után (miért kell ezt nekem), milyen gyorsan váltottam a logikus (miért van ez így) korszakomba. Mindkettőnek rettentő értelme van. Miért kell nekem ebből a kötelező tantárgyból vizsgáznom? Miért kell nekem ilyen rosszul éreznem magam, amikor csak hajnali ötig dorbézoltam? Ó mondd!

A modernnek mondott unmodern menedzsment elméletek között még mindig elismert a try and err módszer, azaz menj, próbálkozz és tanulj a hibáidból. Készülj fel és ha sokszor felkészülsz, akkor tökéletes leszel. Hisz a tökéletesség a jó dolog, nem? Viszont ha várom a tökéletességet és elérem, akkor boldog leszek? Vagy elégedett? Olyan mondás is van, hogy egy ember vágyával kapcsolatosan kétféle dolog fordulhat rosszra: az egyik ha soha nem teljesül, a másik, ha teljesül. Ha boldog vagyok vannak vágyaim? Ha teljesülnek a vágyaim, akkor boldog leszek és nem lesz új vágyam?

Volt egy nagyon vicces időszakom, amikor azt éreztem, hogy a try and err alapján leszek boldog. Ebben az időszakban annyi rossz dolog ért, hogy az elkövetkezendő helyzetekre vonatkozóan tudni akartam, hogy legközelebb hogyan legyek jó… Miért ment félre az előző alkalom. Ez az attitűd azt a kellemes mellékhatást okozta, hogy semminek, de semminek nem tudtam örülni. Minden helyzetre készültem, a helyzetben felmerülő ÖSSZES lehetséges történést és kimenetet végiggondoltam. És ha bejött, akkor volt a megmondtam, ha nem olyan lett, amit végig gondoltam, akkor meg mérges voltam.

Van még a tudományos 'miért' is. Ha megtudom, hogy miért alakul ki a rák, vagy hogy az alma miért lefelé esik akkor jobb lesz a világnak (vö. én értékesebb leszek mindenki szemében). Nem fogok próbálkozni a tudományok azonnali romba döntésével, de jobb szeretem inkább azt, hogy ha a rák elemzése helyett a lelkileg egészséges élet megtartásával foglalkozom, illetve ha valaki a kutatás öröméért kutat és nem azért hogy célt érjen (azaz az alapkutatás a klassz).

Nem akarom kikerülni a gondolkodásom jelenlegi fázisának meghatározó elemét, ami egy képzés volt ahol megoldásközpontú gondolkodásról beszélgettünk. Azt gondolom, hogy egységnyi energiám van és én döntöm el, hogy mire fordítom. Fordíthatom arra, hogy amit elrontottam/elromlott elemzem és megpróbálom a legtöbbet kihozni belőle, a másik meg az, hogy olyanba ölöm az energiám, ami már eddig is örömet okozott. Mindkettővel lehet haladni előre, de talán az utóbbival egy hangyabokányival talán nagyobbat. A miért kérdés a problémák vájkálására vonatkozik, a mit szeretnél ehelyett pedig a megoldás keresésére. Abcug miért. Egyik kedvenc idézetem kicsit átalakítva és kiegészítve: ha baj történt ne keressétek a hibást és a baj okát, azzal csak mélyítitek a bajt.

A 'miért' mindig a múltról szól és közben azt hisszük a jövőnket könnyíti meg. Már a válasz. Azaz a jelenben múltbéli dolgokat akarok értelmezni és ezzel megkönnyíteni a jövőmet. Azonnal kizárom a jelent. És még kérdés, hogy miért (:))leszek boldogtalan? Ha nagyon jól felkészülünk elégedetté tehetjük magunkat, boldoggá nem. Szerintem ha valamit jól megtervezek, megértek azzal ha bekövetkezik csak elégedett lehetek és nem is annyira azzal a dologgal, hanem azzal, hogy ügyes voltam előrelátásban, rákészülésben. A kedvenc motivációs elméletem is azt mondja, hogy a ha-akkor típusú (akkor kapsz pénzt, ha eladsz 100 porszívót) ösztönzéssel szemben a most-hogy típusú (annyira örülök annak amit most mondtál, hogy ezért szeretnélek most megölelni) ösztönzésnek van hosszútávú hatása. A boldognak lenni és örülni mindennek, ami körülöttem történik ritkán jár együtt a ’na ugye, én megmondtam’ mondattal. Nem tudom mennyire gyakran használt a ’tudod miért vagyok boldog?’ mondat, de elég visszásnak érzem. Ellenben a ’boldog vagyok és kész’ mondattal. Mondjuk ha ezt gondolom, akkor miért is vagyok házasságpárti? Azt hiszem most kiszedtem egy levert cölöpöt az agyamból.

Szerencsére többször találkozom magamban az indokolatlan jókedvvel és az indokolatlan rosszkedvvel is, meg van, hogy csak úgy rám tör a szeretethullám, amikor csak szeretetet akarok kifejezni, bárkinek, valakinek. Ezen alkalmakkor pár fokkal boldogabb vagyok, mint amikor mondjuk megkapom a régóta ígért fizetésemelést. Ezzel azt hiszem azt akarom mondani, hogy az ok ismerete nemcsak, hogy felesleges, hanem kifejezetten káros, mert az örömérzetet csökkenti a valamihez való kötés, a rossz érzés feldolgozását nehezíti. Ha tudom az okát, akkor miért nem tettem ellene? Ó mondd!

Volt már olyan, amikor életedben feltetted a címbéli kérdést és a válasz az volt: mit miért? Ha volt, olyankor mit éreztél? Szerintem a 'mit miért' is kijelentés: ne haragudj, de nem értem a kérdésed, de igazából nem is akarok vele mit kezdeni.

Ja igen, és mégis a miértre milyen választ is lehet adni? Nagy valószínűséggel a 'mert' szócskával fog kezdődni, ami nekem alapvetően védekező. Esetenként hazugság. Azaz a 'miért' nem dialógust indít, hanem beleragaszt egy aktuális álláspontba, érzésbe. Ami általában nem előremutató. Ha valami megtörtént akkor szerintem csak az fontos, hogy megtörtént, az tökmindegy, hogy miért. Nem az a feladat, hogy ha egy ugyanolyan szituációval találkozok tudjam mit kel (mit nem kell) csinálnom, hanem, hogy másmilyen szituációkat keressek. Szerintem.

Szóval én boldog akarok lenni, nem elégedett. Hogy miért? Mer’ mir-mur. Tudja valaki miért a nyuszitojás a termékenység szimbóluma? :)